Az Ayurvéda szerint az ember testi, lelki, mentális és energetikai egység, amely folyamatos kölcsönhatásban áll önmagával és a környezetével.
Az Ayurvéda filozófiájának alapja a szánkhja filozófia. Ennek értelmében a világegyetem teremtése a három kötőerő, más néven gúna hatására ment végbe.
Az öntudat, a világosság, az egyensúly, a vágy- és tagadásmentesség kötőereje.
A mozgékonyság, a szenvedély, a kiterjedés, a változás kötőereje.
A sötétség, az állandóság, a mozdulatlanság, a változás nélküliség kötőereje.
A három gúna hatására jött létre az öt őselem. Ezek nem szó szerinti fizikai anyagokat jelentenek, hanem minőségeket és működési elveket — ezek határozzák meg az ember mentalitását, a külső fizikai felépítését és a szervezet belső működését.
Üresség, tér, lehetőség a mozgásra.
Mozgás, áramlás.
Átalakítás, emésztés, anyagcsere.
Folyadék, összetartás, táplálás.
Stabilitás, szilárdság, struktúra.
Ha valakiben például túl sok a száraz, könnyű, hideg és mozgékony minőség, akkor az ezeket tovább fokozó ételek és életmódbeli hatások könnyen kibillenthetik.
Az öt elem különböző kombinációiból alakul ki a három dosha. A doshák tehát nem három különálló „anyag", hanem három működési elv.
Mozgás, idegrendszeri működés, légzés, keringés, impulzusok.
Átalakítás, emésztés, anyagcsere, hőtermelés, éleslátás.
Struktúra, stabilitás, kenés, regeneráció, összetartás.
Váta, Pitta, Kapha – minden emberben jelen van, azonban ezek egyéni aránya eltérő és már a fogamzáskor meghatározódik. E három dosha sajátos kombinációjából alakul ki a prakruti, vagyis az egyéni veleszületett alkati természetünk.
A prakruti tehát azt mutatja meg, milyen alapvető testi, mentális és energetikai sajátosságokkal születünk. A vikruti ezzel szemben az aktuális kibillent állapotot jelöli, vagyis azt, hogy a jelenlegi működés mennyiben tér el a veleszületett alkati egyensúlytól.
Az ayurvédikus modellben a test és az elme nem egymástól független. A doshák meghatározzák a testi működés különböző aspektusait, miközben a mentális működésben fontos szerepet kapnak a szattva, radzsasz és tamasz minőségei.
Tisztaság, egyensúly, tudatosság.
Aktivitás, vágy, nyugtalanság.
Nehézség, tompaság, passzivitás.
Így az ayurvédikus szemléletben az ember nem pusztán egy „test", hanem test–elme–érzékek–tudat összefüggő rendszere.
Az egész rendszer egyik központi fogalma az agni. Az agni az átalakítás elve: az étel megemésztésétől kezdve a tápanyagok feldolgozásán át a sejtszintű folyamatokig.
Ha az agni megfelelően működik: az elfogyasztott táplálék megfelelően megemésztődik és feldolgozódik, a keletkező tápanyagok pedig táplálják a dhátukat, vagyis a szöveteket, és támogatják a srotasok, azaz a test csatornáinak megfelelő működését. Ez hozzájárul a szervezet egyensúlyához és a megfelelő anyagcsere-folyamatokhoz.
Ha az átalakítás zavart szenved, az ama képződik.
A srotasok a test különböző szállító- és áramlási csatornái. Ide tartoznak például a:
Az egészséghez szükséges, hogy ezekben a csatornákban megfelelő legyen az áramlás.
A dhátuk a test hét alapvető szövetrendszere. Az Ayurvéda szerint a táplálás egymásra épülő folyamat, vagyis az emésztésből származó tápanyagok megfelelő átalakítása szükséges a szövetek fenntartásához.
Ama: salakanyag, méreganyagok, amely a szervezetben felhalmozódó toxinokat és emésztetlen tápanyagrészecskéket jelenti. Az ayurvédikus szemléletben minden betegség egyik gyökere az ama, mivel ez zárja el a testi csatornákat és gátolja a szövetek egészséges működését.
Hogyan keletkezik az ama?
Az ama képződése elsősorban a gyenge vagy zavart emésztő tűz (Agni) következménye.
Fizikai szinten: Ha az Agni nem elég erős, a táplálék lebontása, felszívódása és beépülése nem megy végbe tökéletesen. Az emésztetlen ételmaradékok összegyűlnek, aminek során mérgek keletkeznek. Ezek a mérgek felszívódnak a vérbe, bejutnak a keringésbe, és elzárják a test csatornáit, például a hajszálereket és vérereket. Végül a test gyengébb részein és szöveteiben halmozódnak fel, szervi károsodásokat és betegségeket okozva.
Az Ayurvéda szemléletében azonban az emésztés nem csupán a táplálék feldolgozását jelenti. A szervezet folyamatosan „emészti" a környezetből érkező ingereket, élményeket és érzelmeket is. Amit nem tudunk megfelelően feldolgozni, elfogadni vagy elengedni, az energetikai szinten is visszatarthatja az áramlást. Ezt a szemléletet kapcsolhatjuk össze az érzelmi ama fogalmával: a meg nem emésztett érzelmek és tapasztalatok mintegy belső lenyomatként maradhatnak jelen.
A csakrák működésének zavara (pl. elfojtott érzelmek miatt) pránikus-energetikai blokkokat hoz létre, ami korlátozza az energiaáramlást. Így a „meg nem emésztett" érzelmek lelki amaként raktározódnak, ami fizikai és pszichológiai betegségekhez vezethet.
A fizikai test nem csupán anyagi struktúra, hanem a Prána, vagyis az életerő által áthatott és működtetett szervezet. A Prána a finomtestben található energiacsatornákon, a nádikon keresztül áramlik, míg a csakrák az energiaáramlás fontos központjai. Ezek energia-kerekek, a finom testben elhelyezkedő energetikai központok. A fizikai test és a tudat között hidat képeznek, és szoros kapcsolatban állnak az öt őselemmel, valamint a doshákkal. Minden csakra egy-egy elemhez kapcsolódó fizikai, energetikai és mentális tulajdonságokat hordoz.
A Föld elemhez kapcsolódik: stabilitás, biztonság, fizikai alapok.
A Víz elemhez tartozik: folyékonyság, nemzés, kreativitás, mélyebb életnedvek.
A Tűz elem székhelye: az agni, az anyagcsere, az akaraterő és az átalakulás.
A Levegő elemhez kapcsolódik: érzelmek, együttérzés, szeretet, pránikus mozgás.
Az Éter / tér elem megnyilvánulása: önkifejezés, kommunikáció, hang.
Az elme (manasz) szintje: észlelés, belső látás, intuíció.
A tiszta tudat állapota: az egyéni lélek és a kozmikus tudat egysége.
Így például a Váta stabilizálásában fontos szerepet kap a gyökércsakra, a Pitta közvetlen kapcsolatban áll a tűz elemével és a köldökcsakrával, míg a Kapha szoros összefüggésben áll a víz elemével és a szakrális központtal.
A csakrák tehát nem csupán elvont spirituális fogalmak, hanem a finomtest olyan energiaközpontjai, amelyek kapcsolatban állnak a fizikai test működésével — összességében a doshák és az öt őselem mélyebb, energetikai szintjét képviselik, amelyek kölcsönösen hatással vannak egymásra.
Az Ayurvéda szerint a betegség általában nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg. Egy lehetséges folyamat: az életmód, a táplálkozás, a stressz, az évszakok és a környezeti hatások idővel kibillenthetik a szervezet egyensúlyát. Ez először a doshák működését befolyásolja. Majd az emésztés és az átalakítás folyamata, az agni is zavart szenvedhet. Ennek következtében salakanyagok, ama halmozódhat fel, ami tovább terhelheti a szervezet működését. Ha ez az állapot tartósan fennáll, idővel a szövetek és a szervezet különböző rendszerei is érintetté válhatnak, végül pedig tünetek és betegségek jelenhetnek meg.
Ezért az Ayurvéda elsősorban az egyensúlytalanság okát és folyamatát próbálja megérteni, nem csupán a tünetet.
És mindezt áthatja a test, az elme, az érzékszervek, a tudat, az életmód, a táplálkozás, az évszakok és a környezet kölcsönhatása.
„ Ez az Ayurvéda egyik legfontosabb gondolata: nem egyetlen tünetet vagy egyetlen szervet próbál önmagában értelmezni, hanem az embert egy összefüggő rendszerként szemléli. ”